Változások...

Egy kis "baleset" hatására néhány tanuló élete teljesen megváltozik...

1. rész

  Az intézet szinte teljesen kihalt. Bestia ismét tanulmányi kirándulásra vitte a tanulókat, de mivel Logan szótlanul elhagyta az intézetet egy időre, Ororo Afrikába utazott a törzséhez, Charles Professzornak pedig dürgős dolga akadt, ezért Mr. McCoy, vagyis Bestia nemcsak Kittyt, Evant, Bobbyt, Robertot, és Rahnet vitte magával az újabb kirándulásra, hanem Samet, Jamiet, Amarát, és Jubileet is. Az intézetben csupán négy tanuló maradt: Scott Summers, Jean Grey, Kurt Wagner és Vadóc. Vadóc még mindig gyenge és kerüli társaságot, amióta legyőzte a benne rejlő káoszt, Kurt pedig mint ápoló maradt vele, hogy mostohatestvérét gondozza. Scott és Jean pedig egy számítástechnikai vizsgára készülnek, és mivel már csak kb. két hét volt hátra a vizsgáig, jónak látták azt, hogy annyi feladatot nézzenek át amennyit tudjanak. 

Szombat van, nemsokára 10 óra, és még mindig csak egy tanuló mozgolódik az intézetben. Összeszedi magát, és bemegy a konyhába reggelizni, ahol készít pár szendvicset, majd visszavonul a szobájába. Bekapcsolja a számítógépet, megnézi hogy jött-e e-mail-je, de csak egyet kapott, egyetlen öccsétől, Alextől, aki valószínűleg Mexikóban szörfözik valamelyik tengerparton. Előveszi a számtechkönyvét, és pár szendvics kíséretében elkezd ismételni. Miután elolvasott pár oldalt, valami zajra lett figyelmes- először léptek zaja, majd halk zeneszó, és végül egy….. -BAMF-! Fogta magát, és kiment megnézni a konyhába hogy a többiekkel mi van.

-Jó reggelt, felébredtél? A többiek? –kérdezte Scott.

-Ja, ja, keltem fel, de amint hallom, már Vadóc is felvan, mindjárt megyek megkérdezem, hogy jön-e reggelizni, Jeant nem tudom, lehet hogy még alszik, de az is lehet hogy ma hamarabb felkelt és a vizsgára tanul. Tényleg, hogyhogy te nem tanulsz? -kérdezte Kurt félig a hűtőből.

-De, most olvastam át az egyik anyagrészt, csak kijöttem megnézni hogy fel vagytok-e, de megyek is vissza, folytatom. –azzal el is indult a szobájába befejezni amit elkezdett.

-Na én meg megkérdezem Vadócot, hogy kijön-e enni a konyhába, vagy bevigyem, vagyis inkább teleportáljak a reggelijét. –BAMF!-

-BAMF!- Kurt beteleportált Vadóc szobájába, aki majdnem kiesett az ágyból ijedtében, pedig már hozzászokott mostohatestvére képességéhez.

-Mi az, Vadóc, történt valami, hogy így megijedtél? –kérdezte Kurt aggódva.

-Kis híján szívrohamot kaptam, de egyébként semmi különös, csak tudod máskor kopoghatnál, vagy valami.

-Jó, bocs, már Kittytől megkérdeztem régebben, de most tőled is megkérdezem, vagyis felajánljam neked, hogy dudálni fogok mielőtt teleportálok? 

-Elég ha kopogsz.

-Rendben. Tényleg, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy kijössz-e reggelizni a konyhába? Vagy inkább behozzam neked a reggelidet?

-Ne fáradj annyit miattam, kimegyek, habár a fejem még mindig fáj egy kicsit. De az is lehet, hogy csak azért, mert nem reggeliztem? Menj csak, Kurt, mindjárt megyek én is.

-Jó, majd gyere. –BAMF!-

Vadóc és Kurt éppen reggeliztek, amikor észrevették, hogy a polcról egy pohár a levegőbe repül, és feléjük tart. Szótlanul, megdermedve követték tekintetükkel a poharat, majd meghallottak a hátuk mögött egy ismerős hangot.

-Nyugi, csak én vagyok az. –felelte Jean.

-Ez nem az én napom. –motyogta maga elé Vadóc, majd tovább folytatta a reggelijét.

-Phu, jól megijesztettél minket. -válaszolta Kurt. –Mikor keltél?

-Már 8-tól felvagyok, a számtechet gyakoroltam, elég keménynek ígérkezik a vizsga. Tényleg, Scott hol van? Még alszik? Vagy már ő is a vizsgára készül? –kérdezte Jean, miközben kiöntötte a teáját.

-Nemrég kelt fel, de visszament a szobájába. -mondta Kurt.

-Aha, értem, akkor nem zavarom, ráfér még a gyakorlás, titeket meg hagylak reggelizni, jó étvágyat.

-Kösz.

Azzal Jean megitta a teáját, és visszament a szobájába, Vadóc és Kurt pedig befejezték a reggelit.

-Milyen üres a ház, hogy csak 4-en vagyunk. –jegyezte meg Kurt, mialatt Vadóccal a szobájuk felé igyekeztek.

-Igaz… csend van és nyugalom. –hangsúlyozta Vadóc, majd bement a szobájába.

-Megyek, lefoglalom én is magam valamivel, ha baj van csak visíts és jövök- mondta Kurt, majd beteleportált a szobájába. –BAMF!-

 

2. rész

  A tanulók ráérősen ballagtak a tanáruk után, a hegyekben, nem messze attól a helytől, ahová múltkor mentek tanulmányi kirándulásra, és majdnem elrabolták tanárukat, Mr. McCoyt, de a tanulók megmentették őt. Nos ballagnak a hegyen keresztül, mikor a sor végéről pár tanuló, akiknek nem volt sok kedve volt eljönni, de mivel akinek nem volt rendes kifogása, hogy miért akar otthon maradni, annak kötelező volt ez a kis kirándulás, felháborodva tárgyaltak egymással:

-Ez igazságtalanság, hogy nekünk is el kellet jönni. Pedig meccset akartam nézni. -mondta Sam.

-Ez van. –válaszolta Jubilee. –Nekem sincs sok kedvem itt koptatni a lábamat. –El akartam menni a városba bevásárolni, úgyis olyan rég voltam. De ez van. Talán majd máskor.

-Azt tudom, hogy az öregek valami számtechvizsgára készülnek, de a többiek, Kurt meg Vadóc miért maradtak otthon?

-Vadóc még nem épült fel teljesen, Kurt meg talán ápolónőnek készül.- találgatta Jubilee.

-Ha te mondod! Tényleg, Vadóc nem akart arra a vizsgára menni? Amire Scott meg Jean?

-Hah! –kapcsolódott be Kitty- Azt hiszed Vadócot érdekli az ilyesmi? Egész számítástechnika órán csak az Interneten lóg. Mit gondoltok, miért ült leghátsó sorban lévő padba? Mert ott ül akik előtte ülnek, azok órán figyelnek, vagy legalábbis tudják az anyagot, és így róluk leutánozza a gyakorlati részt. Risty mondta, csak tudja hogy mi hogyan zajlik, ha ilyen jól tudja.

-Hé, ne maradjon le a vége, kicsit igyekezzetek! –kiáltott hátra Bestia valahonnan a sor elejéről. –Soha nem érünk oda, ha ilyen tempóban akarjátok folytatni utatokat. 

-Egyáltalán hova megyünk? –kérdezte Jubilee.

Kitty és Sam csak egymásra néztek, és kórusban hozzátettek egy “Passz”-t

Szótlanul baktatott tovább a kis csapat, vagyis mégse annyira kis csapat, mígnem egy erdei tisztásra értek, ahol Hank McCoy megállt, és kijelentette, hogy nem mennek tovább, itt fognak letáborozni. Ezután mindenki hozzákezdett a sátrának felállításához. Egyesek hamarabb kész lettek, másoknak még mindig nem sikerült olyan hamar teljesíteni ezt a kis kihívást. Ezután a tanulók feladatot kaptak, hogy gyűjtsenek össze sötétedésig 2-3 ásványt, plussz 5-5 növényt, de lehetőleg mindenki másfélét. S ezzel a tanulók szétszéledtek az erdőben, hogy tejesítsék a rájuk szabott feladatot. 

Telt múlt az idő, a tanulók nagy része visszatért a táborhelyre a begyűjtött ásványokkal és növényekkel, amikor elkezdett sötétedni. Pár percen belül teljesen be is sötétedett és már az összes tanuló visszatért a táborba, egy mutáns kivételével. Kitty még nem ért vissza, és senki sem látta, hogy merre ment. Bestia már elkezdett intézkedni, hogy ki merre induljon a keresésére, amikor megérkezett Kitty. De nem egyedül jött. Kezében egy megsebesített kis vadmacskát tartogatott, és megkérdezte tanárát:

-Mr. McCoy, ugye megtarthatom? Így találtam rá az erdőben, most még talán megmenthetném, egyébként egyedül biztosan elpusztulna. Amint látom, nem komoly a sérülése. Kérem!

-Rendben Kitty, megtarthatod, habár a feladat szerint nem állatot kell keresni, hanem ásványokat és növényeket. Megtarthatod, de te viseled gondját. -mondta Hank.

-Köszönöm! –mondta örömtől repeső arccal Kitty. –Gondját viselem!

-El bírom képzelni, ahogyan a macsek egyenruhában Logan terepgyakorlatait csinálja-mondta halkan Bobby Raynek. –Gyorsabban macs, nem azért vagy itt hogy unatkozz, még van 120 köröd a futópályán! 

-Nagyon vicces! –mondta kicsit sértődötten Kitty, majd bement a sátrába.

-Ti is indulhattok aludni, hacsak nem akarjátok, hogy a csillagászatról is órát tartsak nektek. Az ásványokat és növényeket, majd holnap délután tanulmányozzuk. –tette hozzá Hank.

-Inkább majd máskor, tanár úr. –vágták rá a tanulók, majd bemásztak a sátraikba.

-Csak vicceltem -mondta halkan Bestia, miután mindenki eltűnt a sátrában –de mindenesetre jó ötlet volt. –mondta és mosolyogva ő is aludni indult.

 

3. rész

  Reggel volt, amikor a táborban a tanulók ébredezni kezdtek. Páran lementek úszni egyet a közeli tóhoz, mások reggelizni kezdtek. Páran, mint Bobby, pedig még pár órával tovább aludtak. Kitty elment a vadmacskájával sétálni, Bestia pedig egy fa tetejéről gyönyörködött a kilátásban. Egyszóval mindenki elfoglalta magát.

Egyszer csak sikítás hallatszott az erdőből. A tanulók egymásra néztek, majd valaki megkérdezte:

-Ez Kitty volt? Úgy emlékszem, hogy ő ment az erdőbe, a vadmacsekkal együtt. Mire várunk?

-Indulás! –válaszolták a többiek kórusban, és elindultak a hang irányába. 

Pár perc futás után egy árnyat láttak közeledni. Ekkor megszólalt Bobby:

-Felkészülni, ha jelet adok, akkor támadás! 

-Hé, várjatok, csak én vagyok, ne lőjetek! –kiáltotta futás közben Árnymacska- Inkább szaladjatok, mert egy farkas követ! Nem tudom hogy miért? Az erdőben látott meg, azóta nem bírom lerázni!

-Feltételezed rólunk, hogy egy farkassal nem tudunk elbánni?

-Elhiszem, hogy elbánnátok vele, de nem ártott nekünk semmit. Evan majd visszavezet titeket. Igaz?

Tüske csak bólintott egyet, majd a csapattal elindult visszafelé a táborba, követve Kitty utasítását.

-Jaj, ne! A macsek ottmaradt! Gyorsan visszamegyek érte, remélem nem esik baja. –mondta Kitty.

Azzal elindult vissza az erdőbe. Amint közeledett ahhoz e helyhez, ahol az állatot lehagyta, csendben elbújt egy bokor mögé, majd onnan nézte, hogy mi történik. Nagyon ledöbbent, amikor meglátta, hogy volt kémiatanára, kezében a kis vadmacskával, farkasszemet néz a farkassal. Feszült csend, majd a farkas leült, szembe Bestiával, de a szemét nem vette le róla. Kitty nem tudta, mit tegyen. Maradjon ahol van, és várjon, vagy Bestia segítségére siessen. Úgy döntött, hogy lassan megközelíti őket, legfeljebb ha az állat támad, akkor használja a képességét. Már csak egy méterre volt tanárától, amikor halk, nyugodt hangon megszólalt:

-Kitty, szerintem ez a négylábú teljesen ártalmatlan. De azért ne tegyél hirtelen mozdulatokat. Tessék, itt a macska is, nem bántották egymást, amit elég furcsának tartok. –majd odaadta a macsekot a gazdájának. 

–Furcsa, hiszen tudtommal ezek a ragadozók nem nagyon férnek meg egymás mellet. –tette hozzá Kitty.

-Igen. De ez az állat más, szerintem akar valamit. –mondta Mr. McCoy, majd letérdelt. A farkas odament hozzá. Kitty érdeklődve várta, hogy mi fog történni. Hank megsimogatta az állatot, aki látszólag semmi jelét nem mutatta az agresszivitásnak. 

-Barátságos, nem hiszem hogy félnünk kéne tőle. –mondta Hank. 

A farkas ezután ránézett, és elindult befelé az erdőben. De pár lépés után megállt, visszanézett a két mutánsra, majd visszament hozzájuk, és Kittyt megpróbálta rávenni, hogy kövesse, mégpedig úgy, hogy óvatosan rángatni kezdte a nadrágszárát. Kitty Bestiára tanácstalanul Bestiára nézett.

-Kitty, azt hiszem tudom mit akar. Idehívnád a többieket? Szerintem ez a farkas valamit mutatni akar nekünk. Amint ezt befejezte Hank, a farkas vakkantott egyet.

-Rögtön megyek, tanár úr! –Mondta Kitty, majd eltűnt a fák között. Pár perc múlva visszaért, a csapattal együtt, majd közölte, hogy Ágyúgolyó és Többszörös ott maradt vigyázni a táborhelyre és a holmikra.

-Figyeljetek! –szólalt meg Mr. McCoy. –Ne féljetek, nem bánt senkit. –Majd a farkasra nézett. –De szerintem valamit mutatni akar. –Nézzük meg, hogy mit! Valamiért nagyon barátságosnak tűnik, mintha már láttam volna valahol, vagy találkoztam volna vele, ami viszont kizárt. Legalábbis úgy emlékszem. –Rahne, át tudnál változni farkassá, hátha te megérted, hogy mit akar.

Rahne bólintott egyet, majd átváltozott ő is négylábúvá. A másik farkas odament hozzá, majd farkasszemet néztek egymással. A tanulók szótlanul, és kíváncsian figyelték őket. Ekkor a farkas becsukta a szemeit, és úgy tűnt, hogy koncentrálni próbál, Rahne pedig fülelt, majd a farkas kinyitotta a szemeit, és csaholni kezdett. Ezután Rahne is csaholással felelt, majd odament a többiekhez, és visszaváltozott emberi alakjára, és izgatottan beszélni kezdett:

-Amikor a odaállt elém, és rám nézett, hangokat hallottam a fejemben. Azt mondta, hogy gyorsan segítségre van szüksége, mert néhány társával eltévedt, és az két társának sürgősen segítségre van szüksége. És mondott még valamit, de azt sajnos nem értettem, hogy micsoda, pedig ő is farkas de valami olyasmi akart lenni, hogy ki ő. De nem értettem. A lényeg az, hogy kövessük, és megmutatja merre kell menni. –Mondta, majd visszaváltozott farkassá.

Akkor Mire várunk? –Kérdezte Bestia? –Kövessük! 

Azzal a farkas elkezdett szaladni az erdő mélye felé, és a tanulók követték őt. Követték, majd kb. 10 perc futás után megérkeztek egy tisztásra, ahol a farkasunk társai voltak. Rahne odament hozzájuk, váltott néhány szót velük, majd visszament társaihoz, visszaváltozott emberré, és megszólalt:

-Azt hiszem, hogy tudom mit akart mondani a farkas akit követtünk. Kapaszkodjatok meg, mert nem fogjátok elhinni! –Majd a farkasokra pillantott.

Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelt, majd követték tekintetét és a farkasokat nézték.

 

4. rész

  Minden szem a farkasokra szegeződött. Összesen négy farkast találtak, beleértve azt is, amelyik elvezette őket ide. Az egyik farkas, közvetlenül egy bokor tövében feküdt, és amikor meglátta a mutánsokat, megpróbált lábra állni, de mivel teljesen ki volt merülve, erőtlenül rogyott össze. Ekkor a másik farkas, a legkisebb mind közül, odament hozzá, mintha bátorítani akarná. A harmadik farkas a földre lapult, és a fülét hegyezte, majd amikor meghallotta a negyedik társa hangját, és a felmentő sereget, amit társa vezetett ide, csaholni kezdett, de mancsával továbbra is eltakarta arcát, és a földre lapulva, fejét elfordítva fülelt tovább. A negyedik, egyben utolsó állat pedig, aki idevezette a mutánsokat, erre a félreeső helyre az erdőben.

Rahne visszafordította tekintetét mutánstársaira, majd megszólalt: 

-Tudjátok hogy kik ezek? 

A többiek szótlanul néztek rá, majd megszólalt Tüske:

-Mire vársz, mondd már!

-Mondom. Azok, akikkel egy fedél alatt élünk, és amíg mi itt táboroztunk, ők otthon maradtak. Nem mások ők, mint Scott, Jean, Vadóc és Kurt. 

A csapat döbbenten nézett Rahnera, majd Kitty megkérdezte:

-Ez meg hogyan lehetséges? Tudtommal nekik nincsen olyan képességük, mint neked.

-Igaz, ezt még én se tudom, mindjárt megkérdezem őket. Annyit azonban már megtudtam, hogy Jean indult el segítségért, amikor megtalált minket és idevezetett, Vadóc még mindig nem épült fel rendesen, Kurt az aki valamivel kisebb mint a többiek, Scott pedig aki a földön lapít és nem nyitja ki a szemét. Egy perc, és megkérdezem, hogy hogyan kerültek ide. –Fejezte be mondanivalóját, majd visszaváltozott négylábúvá. Odament a farkassá változott társaihoz, majd újra csaholni, és kommunikálni kezdtek egymással. A többiek halkan találgatni kezdtek egymással, ekkor Mr. McCoy odafordult Kittyhez, és megszólalt:

-Na látod, Kitty, megvan hogy miért követett téged, miért volt olyan szelíd és miért nem bántotta a kismacskádat. És arra is megvan a magyarázat, hogy honnan volt olyan ismerős, amikor odajött hozzám.

Pár perc múlva Rahne ismét tolmácsolt társainak:

Azt mondták, hogy szinte semmire nem emlékeznek, otthon minden rendben volt, majd egyszer csak elsötétült minden. Mikor felébredtek, itt voltak az erdőben, farkasok alakjában. Azt mondják, Scott azért nem mozdul, mert attól, hogy farkasokká változtak, a mutáns-képességeik megmaradtak, tehát ha Vadóc most megérintene valakit, az illető ugyanúgy kómába esne, és ő pedig átvenné a tulajdonságait. Kurt is ugyanúgy tud teleportálni, csakhogy farkas képében az akrobatikus képességei nem olyan jók, Scott lézersugarai is működnek, és ugyanúgy szemüveget kellene hordania, mint ember-alakjában. Jean telepatikus ereje is működik, de csak farkasok között. Ettől függetlenül még mindig nem értem, hogy miért nem értettem meg azt, amit mondani akar, de valószínűleg ezeket akarta mondani.

-Figyelem, tanulók, és farkasok! Vissza kell térnünk az intézetbe, ahol megpróbáljuk visszaváltoztatni a farkasokat emberi alakjukra. Mindjárt telefonálok a professzornak, addig induljatok vissza a táborba és kezdjetek el összepakolni. Csak előbb még egy két dolgot el kell intézni. Először is, mivel Vadóc még nem tud lábra állni, kölcsönkérnék valakitől egy kabátot, amivel fel tudnám emelni, és visszavinni a táborhelyre, anélkül, hogy kómába esnék. Scottnak valaki kössön a szemére kendőt, mielőtt még kiírtja itt nekünk a fél erdőt, a többiek pedig majd visszakísérik a táborba. 

Egy óra múlva már készen álltak az indulásra, már csak arra vártak, hogy valaki értük jöjjön. Pár percen belül meg is érkezett Charles professzor és Ororo. Bepakoltak, és elindultak haza. Útközben a gépen mindent elmeséltek a Profnak és Ciklonnak. Professzor mondta, hogy amint hazaérnek megvizsgálja a farkasokat, és megpróbálja kideríteni, hogy mi is történt.

-Ezután majd valószínűleg az ellenszérumot is el fogom tudni készíteni. –tette hozzá a Prof, majd farkassá változott tanítványaira nézett.

 

5. rész

  A géppel nem tartott sokáig a hazafelé vezető út, egy fél óra alatt haza is értek. A tanulók éppen befelé az épületbe, élükön a farkassá változott Kurttel, aki elsőként jutott be a házba, hála képességeinek. Azonban nem vette Logan motorját, ami az intézmény mellé volt állítva. A többi tanuló már tudta, hogy Logan visszatért, de nem nagyon foglalkoztak vele. Jean is ballagott befelé az épületbe, azonban amikor meglátta a motort, hirtelen megdermedt, majd elkezdett az épület felé szaladni, hogy figyelmeztesse Kurtöt, a rá váró veszélyre, mivel Logan nem tudta, hogy farkas alakjában térnek vissza. Odaszaladt az ajtóhoz, ami kulcsra volt zárva, ezért benézett és Kurtöt kereste a tekintetével. Mivel azonban nem találta, telepatikus erejével elkezdte keresni, majd gyorsan jelezte neki, hogy ha lehet, akkor kerülje Logant, mielőtt ő rátámadna. Kurt vette az adást, majd leteleportált a konyhába. Ekkor azonban Logan lépett be az ajtón, aki eléggé megdöbbent a nem kívánt látogató láttán. Karmaival rá is támad Kurtre, ám ekkor a tanulók, akik Kurtöt keresték, rájuk találtak, és megmagyarázták Logannek, hogy ki is valójában az, akire az imént akart rátámadni. 

-Szerencséd van manó, hogy idejében ideértek a többiek, mert nem gondoltam volna, hogy te vagy az. –mondta.

-Ne lepődjön meg, ha összefut még néhány farkassal mostanában –jegyezte meg Bobby.

-Hogyhogy? Csak nem állatkert lett az intézményből? –kérdezte mosolyogva Logan.

-Nem. De nem csak Kurt változott farkassá, hanem Vadóc, Jean és Scott is.

-Na jó, inkább megyek ezt Charlesszal megbeszélem. –mondta, majd kiment a konyhából.

Lement és benyitott X Professzor irodájába, aki éppen az egyik farkasra próbált meg ráilleszteni egy rubinkvarc kristály szemüveget. Logan megállt az ajtóban, majd megkédezte:

-Csak nem Scott az? Nagyon jól áll neki így a szemüveg. –mondta mosolyogva.

-Igen, ő az, de már kész vagyok. Mehetsz Scott. –mondta a Professzor. –Beszélni akartál velem?

-Mi történt, amíg nem voltam itt? –kérdezte, majd elállt az ajtóból, hogy a farkas kimehessen, és becsukta utána az ajtót.

-Hosszú történet. Ülj le és mindent elmondok.

Charles elkezdte magyarázni a történteket Logannek, akinek így már kezdett összeállni a kép. Miután tisztázták a dolgot, Professzor összehívta a nappaliban az összes tanulót, és kijelentette, hogy amíg a négy farkas-tanulót nem sikerül visszaváltoztatni, addig négy önkéntes diák segít nekik, úgy hogy megetetik, és ha kell, akkor segítenek kinyitni az ajtót nekik. Kitty vállalta, hogy a kismacska mellett majd még Vadócnak gondját viseli, mivel úgyis szobatársak, és így Vadóc vigyázhatott a kis vadmacskára is. Tabitha Kurt gondozását vállalta magára, Rahne Jeannek segít és Bobby pedig Scottnak. 

Miután Charles Professzor befejezte a mondanivalóját, az önkéntesek felvezették a farkasokat a szobájukba, egy edényben friss vizet tettek a szobájukba, hogy ha megszomjaznak, akkor legyen mit inniuk. Utána meg minden segéd lelépett, és pihenni hagyták a farkasokat, akik a kimerültségtől perceken belül elaludtak.

Másnap reggel, Professzor vérmintát vett a farkasoktól, és elvonult a laboratóriumába kísérleteket végezni, hogy előállíthassa az ellenszert, amitől a tanulók visszanyerik eredeti alakjukat. Innentől kezdve a Professzort napokig szinte látni sem lehetett. De ettől függetlenül az élet zajlott tovább. A tanulók reggel iskolába mentek, délután tanultak, Logan edzésén vettek részt, szabadidőjükben zenét hallgattak, tévéztek, beszélgettek vagy az udvaron sétáltak, egyszóval nem unatkoztak. A farkas-tanulók napirendje viszont csak annyiban változott, hogy nem kellett elmenniük a suliba, ezért az egész délelőttjük szabad lett, délután viszont ugyanúgy részt vettek Logan edzésein, mint bármelyik más tanuló, Logan pedig külön feladatokat tervezett számukra. Ők viszont reggel sokáig aludhattak, és az egész délelőttjük szabad volt.

 

6. rész

Egy szokásos hétköznap. A négy farkast kivéve már minden tanuló elment a suliba. Vadóc álmos fejjel megjelenik a konyhában, a hátán az alvó kismacskával. A többiek már a konyhában voltak, és javában reggeliztek. Amikor Vadóc felugrott a székre, a macs legurult a hátáról, és vadul és karmolni kezdett. Az első akit meglátott Vadóc volt akit egyből meg is karmolt. Amikor a macs belemélyesztette a karmait Vadócba, Vadóc vonyított egy fájdalmasat, de ekkor a macska kezdte érezni, hogy elgyengül, mivel Vadóc képessége aktiválódott, és a macs leugrott a székről, majd tántorogva, jobbra-balra dőlve kisétált a szobából.

-Utálom a macskákat. –morogta Vadóc. 

-Megszoksz vagy megszöksz. –mondta mosolyogva Scott.

-Téged meg mit okoskodsz itt nekem, pápaszemes! –vágott vissza Vadóc.

-Most meg mi bajod van? Bal lábbal keltél fel?

-Igen, bal lábbal, képzeld!

-Hány bal lábbal? Kettővel?

-Befejeznétek? –szólt közbe Jean.- Rosszabbak vagytok mint a gyerekek.

-Téged meg ki kérdezett Répafejű?

-Fogd be te Borzfejű!

Ekkor Jean és Vadóc egymásnak estek. Úgy verték, rúgták, karmolták egymást, ahogy tudták. Scott és Kurt azt se tudta hirtelen, hogy mit csináljanak, amikor Kurt megszólal:

-Le kéne állítani őket. 

Scott csak bólintott, majd mindketten megpróbálták szétválasztani a két verekedő farkast, nem sok sikerrel, mert őket is összekarmolták a veszekedő felek. Már kezdték feladni, amikor Kurt meghallotta, hogy Logan kinyitja a garázsajtót. Fogta magát, és leteleportált. Elkapta Logan nadrágjának a szárát, és mielőtt Logan reagált volna, felteleportált a konyhába, ahol még mindig folyt a küzdelem. Amikor Logan ránézett a farkasokra, hirtelen azt se tudta hogy miről van szó, azután Kurtre nézett, és eszébe jutott, hogy azok valójában nem farkasok, hanem Vadóc, Jean és Scott.

-Hé, kölykök, fejezzétek be most rögtön! –kiabált, de csak Scott szállt ki a verekedésből, a lányok rá sem hederítettek. Ekkor megragadta az egyik farkas lábait, azt sem tudja, hogy melyikét, csak megpróbálta lefogni, és arrébb vinni, mielőtt újra egymásnak esnek. Ám a farkas sem hagyta magát, végigkarmolta Logan egyik karját, és ezután megpróbálta megharapni Logant, ám ekkor Logan kieresztette az adamantium karmait, így a farkas nem tudta megharapni. Ekkor meglátta, hogy a másik farkasnak fehér a füle, feltételezte, hogy akkor ő lehet Vadóc, és ő meg Jeannel verekedett. 

-Maradj már nyugton, vörös! -A kezeiben lévő farkast felemelte, bevitte Jean szobájába és kívülről rázárta az ajtót. Utána visszament, és Vadócot is ugyanígy bezárta egy másik szobába.

-Meg ne próbáljátok kinyitni az ajtót! Megértettétek? –kérdezte Logan Kurttől és Scottól, akik csak bólintottak egyet. 

-Na azért.. –morogta maga elé, majd ránézett a karjára, amit már majdnem teljesen begyógyult a karmolás.- És most megkeresem Charlest, és megmondom neki hogy csináljon valamit, mert ez így nem mehet tovább. –mondta, és zsebre tett kézzel kisétált a konyhából. 

Scott és Kurt visszamásztak az asztalhoz, és folytatták a reggelijüket. 

Ezalatt Vadóc megpróbált kijutni a szobájából, de mivel nem tudta kinyitni az ajtót, ezért duzzogva felmászott az ágyára, felkapott egy párnát, és elkezdte rázni, tépni, rágni, mintha egyedül párnacsatázna. Amikor a már darabokban volt, felkapott még egy párnát, és azt is széttépte dühében. Amikorra elfogytak a párnák, Vadóc is megnyugodott, és ledőlt a tollpihékkel teli ágyra és elaludt. 

Jean a kilincset próbálta elérni, de mivel kulcsra volt zárva az ajtó, nem sokat ért el vele. Ezután megpróbálta a mancsával kapargatni az ajtót, hátha valaki felfigyel a zajra és kinyitja, de ezzel se ment sokra. Végül feladta, és ekkor eszébe jutott, hogy a teraszajtó felé lehet hogy sikerül meglépni. Megpróbálta ezt a kilincset is kinyitni, és sikerült kinyitnia. Kiment a teraszra, majd körülnézett, és tiszta a terep! Óvatosan felugrott a korlátra, majd hála telekinetikus erejének, felemelkedett a levegőbe, és lassan leereszkedett a földre. Mivel egyedül akart lenni, egy olyan helyet akart találni, ahol egyedül lehet.

Pár órával később hazaérkeztek a suliból a diákok. Kitty már éppen lenyomta volna a szobájának a kilincsét, amikor észrevette, hogy zárva van.

-Ez furcsa –gondolta magában, mivel szinte sosem szokták kulcsra zárni az ajtót. Elfordította a kulcsot a zárban, majd kinyitotta az ajtót. Amint meglátta, hogy az egész szoba telis tele van tollpihékkel, és mindenhol szétszaggatott párnahuzat-darabok vannak a szobában, hirtelen nem tudta elképzelni hogy mi történhetett. Majd észrevette Vadócot, aki a az ágy tetején hegyes fogai között a párnahuzat egy darabkájával alszik az ágyon. Mivel nem volt több párna a szobában, amivel rendre tanította volna szobatársát, felemelte az első dolgot ami a kezébe akadt, egy matekkönyvet, és ordibálva hozzávágta Vadóchoz. Ám ekkor Logan, aki a professzor utasítására elindult összegyűjteni a tanulókat, belépett a szobába:

-Charles Professzor az üzeni-kezdett be a mondanivalójába, amikor meglátta az újabb birkózó tanulókat. –Ez nem lehet igaz, mi van ma a levegőben hogy senki sem bír nyugton maradni? –kiabálta. Kitty csak értelmetlenül nézett, Vadóc pedig duzzogva arrébb ment. –Ne bámulj ilyen értelmetlen tekintettel, Törpe! Te pedig –és itt Vadóc felé fordult, és felemelte, ügyelve ahhoz hogy ne érjen hozzá a lány tappancsához, vagy arcához, mivel akkor kómába esett volna- velem jössz. Törpe, te is jöhetsz ha szólsz Jeannek, Scottnak és Kurtnek, hogy menjenek a professzor irodájába, mivel valamit akar mondani nektek. –Ezzel elindult Vadóccal az iroda felé.

Kitty éppen Jean szobája előtt járt, amikor megjelent a folyosón Scott és Kurt.

-A professzor üzeni, hogy menjetek az irodájába! –mondta Kitty. A fiúk tovább mentek, amikor Kitty benyitott a szobába, de senkit nem talált. 

-Jean, itt vagy? Nem akarok bújócskázni, úgyhogy gyere elő. –beszélt Kitty, de úgy látszik hiába. A szoba teljesen üres volt.

Már majdnem mindenki az irodában volt, akinek ott kellett lennie, amikor Kitty rohant be:

-Professzor, Jean eltűnt. Nincs a szobájában, nem találom sehol. 

A professzor becsukta a szemét, és telepatikusan megpróbálta bemérni Jean tartózkodási helyét.

-Itt van az Intézet közelében, de nem tudom hogy pontosan hol. –mondta a professzor. –Mindjárt megkeressük, előbb azonban valamit be kell jelentenem. Van egy jó, és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy rájöttem annak a szérumnak az összetevőjére, amitől újra emberi alakotok lehet, és el is készítettem ezt a szérumot. A rossz hír az, hogy nem volt elég alapanyagom négy szérumra, csupán háromra. Így valakinek közületek még egy hetet várnia kell, amíg beszerzem a hozzávalókat és elkészül a szérum.

 

7. rész

Így valakinek közületek még egy hetet várnia kell, amíg beszerzem a hozzávalókat és elkészül a szérum. És mivel most pont hárman vagytok, ti hárman fogjátok megkapni a szérumot.

-Professzor!

-Igen, Kitty?

-Ez nem igazságtalanság, hogy Jeannek azért kell még egy hétig farkasnak lennie, mert most nem tud itt lenni?

-Részben igazad van Kitty. Viszont a szérumot az elkészülése után maximum egy órán belül be kell adni, különben a szérum elveszíti a hatását, és már nincs elég időnk, hogy megkeressük. –Ekkor a professzor felmutatott három injekciós tűt, mindegyikben valami kékes színű folyadék, és megszólal:

-Logan, bezárnád az ajtót?

-Természetesen!

-Ki szeretne az első lenni? –kérdezte a professzor, de egyik farkas sem akart első lenni, amikor meglátta a tűt.

-Kurt? Gyere ide, nem fog fájni. Csak annyit fogsz érezni, mintha egy szúnyog csípett volna meg. Ja, és ne ijedjetek meg, mert a szérum hatása külsőleg csak kb. 15 perc után lesz észlelhető, tehát csak 15 perc múlva lesz teljesen emberi alakotok. Na, gyere ide Kurt!

Ám Kurt ahelyett hogy odament volna, az ajtó felé kezdett el közelíteni, mivel elfelejtette hogy zárva van. Ám ekkor Logan megfogta, és odavitte Charleshoz.

-Köszönöm, Logan. –mosta a professzor, majd beadta a szérumot Kurtnek, aki hangosan vonyított egyet, majd elteleportált.

-Ki akar a következő lenni? –kérdezte Logan, ám a lelkesedés mit sem változott. –Nem értem mitől vagytok úgy berezelve, hiszen ez csak egy kis szuri. Nem kel a bolhából elefántot csinálni. Idefigyeljetek, nem akarok estig itt bajlódni veletek, mert még Jeant is meg kell keresnünk, megértettétek? –ekkor megfogta Scottot, őt is odavitte a professzorhoz, aki beadta neki a szérumot. Tapasztalatai szerint sem csak egy kis szúnyogcsípésre hasonlított a szuri, azért miután a szérum bekerült a véráramlásába, sántikálva elment a szoba sarkáig, ahol összeesett. 

-Vadóc, ide hozzám! –szólalt meg Logan.

-Logan, ne bánj úgy vele mint egy állattal, elvégre ő is az egyik tanulónk.

-Bocs, Charles. –mondta Logan, majd szó nélkül megfogta Vadócot is, aki szintén nem kerülhette el sorsát.

-Vadóc, ha mozogsz egy kicsit, akkor nem fog annyira fájni a szuri helye. –szólalt meg Kitty, aki eddig némán állt az ablak előtt.

-Kösssssz! –mondta erőtlenül Vadóc, majd ő is elájult. 

-Megint értem amit mondasz! –kiáltott fel Kitty.

-Gyorsan hat a szérum. –tette hozzá a professzor. –Logan, felvinnéd őket a szobájukba? Egy alvás jót tenne nekik.

-Persze.

-Kitty, szólnál Rahnenak hogy jöjjön ide? Elkezdjük megkeresni Jeant.

-Máris megyek, Professzor. Mondta Kitty, majd ő is kiment a szobából.

 

8. rész

Xavier Professzor éppen Cerebrón próbálta bemérni Jean tartózkodási helyét, de mivel nem használta az elveszett tanuló nem használta a képességeit, ezért Cerebro nem találta. Kitty éppen Rahnet kereste, de sehol sem találta, ezért arra gyanakodott, hogy Rahne a városban van, ezért elindult Xavier Professzor irodájába.

Ezalatt Jean elindult vissza az intézetbe, mivel már sötétedett. A főbejárat üvegajtóját elkezdte kaparni a mancsával, amikor bentről Kurt kinyitotta az ajtót. Jean nagyon megörült, amikor látta, hogy amelyik társa reggel még farkas volt, most már ismét emberi alakját birtokolja. Örömmel kezdett el szaladni Xavier Professzor irodája felé. Útközben elhaladt még Vadóc és Scott mellett is, de egyikük sem látszott boldognak, sőt, inkább aggódó tekintetekkel néztek utána. Amikor Xavier Professzor irodája elé ért, egy kicsit megijedt a társai tekintete miatt. Már éppen megpróbálta volna lenyomni a kilincset, amikor kinyílt az ajtó, és Kitty jött ki rajta.

-Te meg hol voltál? Most akartunk megkeresni téged. –mondta Kitty mosolyogva. 

-Jean, gyere be! –szólalt meg ekkor Professzor. Jean bejött. -Ülj le, valami fontosat akarok mondani neked.

* Professzor, ugye megvan az ellenszer?* kérdezte Jean telepatikusan.

-Jean. Ez egy kicsit hosszú történet. De ha tudni akarod az igazat, akkor most végighallgatsz. –mondta Xavier Professzor, majd az elejétől a végéig elmesélte hogy mi történt amíg Jean nem volt az Intézetben.

*Mi? Tényleg ez történt? Ez nem lehet igaz! Még egy hétig ebben az alakban kell élnem? *kérdezte dühöngve.

-Nyugodj meg Jean, higgadj le! Csak egy hétig bírd ki!

*De hogyan fogok tudni kommunikálni a többiekkel? Eddig legalább még volt 3 farkas rajtam kívűl akikhez szólni tudtam, most meg… *

-Rahneval még mindig tudsz kommunikálni, amikor farkas alakjában van, és velem is tudsz, mivel mindkettőnk képességei közé tartozik a telepátia.

*Miért?! De hogyan?! Miért?! * kérdezte felháborodva.

Kirohant az irodából, és a szobája felé vette az irányt. Amíg a szoba felé rohant, addig majdnem fellökte Evant, akiből egyből tüskék repültek minden irányba, majd átszaladt Kittyn, aki anyagtalanná vált amikor Tüske kilőtte a tüskéit.

-Ennek meg mi baja van!? –kérdezte felháborodva Evan, miközben megpróbálta kiszedni a tüskéket a falból, mielőtt még a professzor tudomására jutna, aki nem örül ha rongálják az Intézetet és a berendezéseit.

-Hosszú történet, de az ő helyében én is így érezném magam.

-Nem arra vagyok kíváncsi hogy mit tennél a helyében, hanem hogy mi baja van?

-Most meg mit ordibálsz? Most akartam elmondani!

-Akkor mondjad!

-Akkor meg miért szakítasz folyton félbe a mondanivalómban? És miért ordibálsz velem?

-Mondjad már!

-Tudod mit? Inkább kérdezz meg mást! –mondta Kitty duzzogva, majd a falon keresztül bement a szobájába. És otthagyta az értelmetlenkedő Evant, hogy tovább szedegesse a tüskéket a falból.

Jean berohant a szobájába, a mancsával berúgta maga után az ajtót. Ezután felugrott az ágyára, valahogy benyomta az ágyon heverő kapcsolón a Play gombot. Ennek hatására a hi-fi-ben levő CD első száma halkan elindult, és Jean lerogyott az ágyra, majd a kissé bánatos hangulatú szám dallamára vonyítani kezdett, így eresztve ki magából a feszültséget, és pár szám után mély álomba merült, míg a zene lágy dallama halkan szólt tovább:

Remember the first dance we shared?
Recall the night you melted my ugliness away?
The night you left with a kiss so kind
Only a scent of beauty left behind

Ah dear friend I remember the night
The moon and the dreams we shared
Your trembling paw in my hand
Dreaming of that northern land
Touching me with a kiss of a beast…